Akkor jöjjön a mi történetünk is. Látom férfi társak még nem igazán számoltak be az élményeikről . Előre szólok nem leszek rövid . Először is azt kell mondjam, hogy a szülésfelkészítő kurzus nagyon sokat segített nekem abban, hogy megtaláljam helyemet/szerepemet a szülésünk alatt/után. Nem véletlenül használok többesszámot, úgy gondolom, hogy a szülés is páros tevékenység. Ebben a felkészítő mellett Léder László ‘Csendes apa forradalom’ című könyve segített. (Innen is üzenem az apáknak főként ,aki még nem olvasta, nem késő szülés után bepótolni, az apaságról szól, nem a szülésről).

A felkészítő előtt úgy álltam az egészhez, hogy na jó , ha a feleségem szeretné, akkor bent leszek szülésnél , de nem tudom mit is tudnék én segíteni, lehet hogy még zavarok is. Ha lehet én inkább kint leszek, lehetőleg legyen jól feltöltve a telefonom, hogy kényelmesen várjam mikor szólítanak: -apuka, megszületett a gyereke! Egy kicsit előre ugorva a történetben , nem így alakult . A felkészítő alatt teljesen átformálódott a hozzáállásom a szülésekkel kapcsolatban . Úgy gondolom – megfogalmazva utólag- tulajdonképpen én voltam a dúla a feleségem mellett. Mert hát ki ismerhetné őt jobban nálam, ki segíthetne neki a legtöbbet ha nem én, végülis megígértem neki ,hogy jóbban rosszban… Ott csengett bennem,hogy vagy szülünk vagy félünk, a kettő egyszerre nem megy, szülni nem tudtam helyette, de abban aktívan részt vettem, hogy ne féljen, nem hagytam egyedül. Így érkeztünk meg a szülésig, ami a kiírt időponthoz képest 2 héttel hamarább idult meg.

Munkába indultam, mit sem sejtve, hogy aznap beindul a szülés. Aznap más városba kellett volna mennünk a kollégámmal. De elég nagy volt a dugó Kolozsváron , amiért akkor először voltam hálás . Hívott a feleségem, hogy nem tudja pontosan ,de úgy érzi, hogy elfolyt a magzatvíz. Szóltam a kollégának, hogy ma egyedül fog menni és,hogy forduljon vissza azonnal. Elővett egy izgatottság: -Apa kezdődik! Nem tudtam mennyi időnk van hátra , igyekeztünk, még a kórházi csomag sem volt előkészítve. Gyorsan kapakodva szedtük össze magunkat és amire szükségünk volt , aztán autóba pattanva indultunk Nagyvárad felé, ahol a szülést terveztük. Szerda delelőtt volt, átlagos forgalom, de próbáltam sietve, de nem túl veszélyesen menni. Erről annyit hogy egy Lamborghinit kétszer is megelőztem, mert megálltam közben tankolni is. 11 körül érkeztünk Váradra, egyenesen a klinikára mentünk. Megvizsgálták őket, és minden rendben találtak, és mivel még nem indultak be a fájások, ezért még kiengedtek azzal ,hogy addig nyugodtan maradhatunk otthon (pontosabban édesanyámnál aki Várad mellett lakik) amíg 5 perces fájások nem jönnek , vagy legkésőbb másnap 9 -ig , amikor is beindítják a szülést,ha addig nem indulna. Erre nem került sor , de kaptunk még egy kis időt pihenni . Délután 7 körül kezdtek jönni a fájások és 10 körül jutott el az 5 percesekig. Ekkor már nyugodtabban vezetve de izgatottsággal vártam az előttünk álló szülést. Nagyon kedvesen fogadtak, és a kötelező covid teszt után , már végig együtt voltunk. Nagyon nyitottak voltak, semmit sem erőltettek, és végül is miénk volt az első zuhanyzóban vajúdós szülés. Azt mondták ilyen még nem volt, de lehet felveszik a portfólióba.

Hogy a szülés apa szemszögéből folytassam. Nagyon különlegesen ritka élmény volt számomra. Igyekeztem segítség lenni ,az egyetlen ismerős pontként a feleségem számára. Ha kellett, fogtam a kezét, simogattam a hátát, tartottam a zuhanyrózsát, próbáltam elvonni a figyelmét és megkönnyíteni a vajúdást viccelődéssel, beszélgetéssel, a végen inkább csak a kezét fogva bíztatni, hogy milyen ügyes, milyen kitartó. Nagyon büszke voltam rá, hogy végig kitartott az elképzeléseinél és, hogy semmilyen fájdalomcsillapító nélkül végig csinálta(én a helyében lehet, hogy már az elején fájdalomcsillapítóért sírtam volna), és végül sikerült ,együtt megcsináltuk, március 24.én hajnali 2:38 -kor világra jött a mi kislányunk. Olyan hihetetlen volt az egész, elképzelni sem tudtam,de mégis ott tarthattam a kezemben egy apróságot akit ránk bízottat Isten, én vághattam el a köldökzsinórt, kicsit később magunkra hagyva ott maradtunk hármasban , egy (mostmár értem miért) aranyórára.

“Röviden” így tudnám összefoglalni a szülésünket, és ez csak a kezdet…

Foto- google image