Két gyerekes anyuka vagyok és részem volt két különböző szülésélményben, magamnak úgy fogalmazom meg, hogy a két végletben volt részem. Az első szülésélményem többnyire negatív tapasztalat, császáros szülés volt 13 óra vajúdás után állami klinikán, teljesen kiszolgáltatott helyzetben, a nőgyógyászom nem jött be, a férjem nem volt mellettem, a gyerekemet nem sikerült kitolni 9 cm-es tágulás ellenére sem.  Nem  részletezem ezt annyira, mert most inkább a második gyerekem szüléséről szeretnék beszélni. Megvoltam győződve, hogy az első kellemetlen élmény után, nem fogom vágyodni még egy ilyen élményre, de az idő teltével ez teljesen megváltozott és megszületett a második gyerek iránti vágy, óhaj J.  

Hogyha mégis érdekel az első szülésélményem klikk ide: https://www.youtube.com/watch?v=oMQJmw-Lp0o

A második gyerekem születése egy álom szülésélmény volt, amikor minden a legszerencsésebben alakult  és minden nekünk kedvezett.  Császár utáni természetes szülésről van szó, amely megvalósulásához egy igen hosszú lelki útat tettem meg, de nem egyedül! Egyrészt még mielőtt várandós lettem volna nőgyógyászt kerestem aki válallt, másrészt időben lebeszéltem dúla barátnőmmel, kollegámmal, hogy amennyiben lehetséges kísérni fog végig ebben a folyamatban (és így is lett!), harmadrészt teljesen befele fordultam és “bent” készülődtem a szülésélményre – ellenben az első szülésélménnyemmel ahol a “kinti’ készülődés erőteljesebb volt mint a benti.

A terhességet terminusra hordtam ki és naprakészen érkezett a lányom. Erre természetesen rásegítettem különféle gyakorlatokkal, mivel a nőgyógyászom részéről létezett egy kis nyomás, ‘hogyha nem indul be a szülés, akkor császárra kerül a sor’, ugyhogy előtte mindent megtettem, hogy ne ezen múljon, vagy ne olyan dolgokon amikért én tehetek valamit. Ebben sokat segített Kinga, végig kapcsolatban voltunk, gyakorlatokat, technikákat javasolt. Az utolsó hetem csak arról szólt, hogy magamra figyelek és a lányomra: meditálás, beszélgetés a babával, hivógatás, fizikai gyakorlatok.

Éjszaka 01:30-kor álomból ébredtem. 02:00-kor volt az első méhösszehúzódásom. 04:40-kor a lányomat ölben tarthattam.

Kinga végig mellettem volt, ő jött taxival értem, a férjem a nagyobbik gyerekemmel itthon maradtak, s mi irány a korház, a taxiban elfolyt a magzatvíz és lökési ingerek jöttek, a korházba érve már beindult a szülés folyamata, a nőgyógyászom nem tudott bejönni, helyette egy ügyeles orvos kísérte a szülésemet, Kingát nem tették ki a teremből vagyis kiakarták, de nem hagytuk (tudom ez furán hangzik de mindketten ugrottunk hogy NEEMMM! S valószínű ez egy annyira kategorikus NEM volt, hogy azon nyomban azt mondták, hogy rendben rendben, benn marad). Ez nagyon sokat segített nekem, végig mellettem volt, segített abban hogy jelen maradjak.

Csodálatos élmény volt megtapasztalni azt, hogy mekkora erő rejlik bennem,  éreztem azt a bizonyosságot, hogy én rajtam múlik most az, hogy hogyan jön ő a világra, hatalmas tolóerőt éreztem, elszántságot és meg is volt az eredménye. Pár tolásra világra is jött a lányom. Az első kellemetlen szülésélményem után, nagyon erősen féltem a második szülésnél, egyebet sem hajtogattam a dúlának, csak azt, hogy jaj hogy félek, jaj hogy félek   : )). Most így utólag visszagondolva, azon gondokodom vajon mitől féltem? A fájdalomtól? Attól, hogy nem leszek képes kitolni a gyerekemet? Igen, ezektől… nagyon felerősődött bennem ez az érzés és úgy gondolom, hogy emiatt az első negatív szülésélményem a felelős: nagyon erős elviselhetetlen fájdalmaim voltak, hosszú vajúdás volt, hiába toltam, nem ment, nem akart kijönni, féltem, hogy ott maradok az asztalon stb. Ez úgy mind előjött erőteljesen a második szülésélménynél is, bár nagyon nem erre összpontosítottam.  S az, hogy pár tolás után már az ölömben tarthattam a gyerekemet, hát nem jött hogy elhigyjem…azt hiszem egy fél napot, egyebet sem mondogattam Kingának is meg a férjemnek is, hogy nem jön hogy elhigyjem, itt van, megérkezett, ölömben van és csak ennyi volt??? Ilyen hamar??? Ilyen egyszerűen??? Így is lehet szülni? Fantasztikus volt, nehéz volna itt szavakkal körülírogatnom, mert nem tudom. Végtelen boldogság érzés volt. Úgy is nevezem, hogy újjászületés volt. Újjászülettem mint nő, mint anya. Végülis erről is szólt a történet, hogy képes vagyok természetesen világra hozni a gyerekemet, hogy sokminden rajtam múlik s nem mindig a külső körülményeken.

Kingának nagyon fontos szerepe volt az egész folymatban: egyrészt nagyon sok fontos információval látott el menet közben, amikhez lehet amúgy is hozzáfértem volna, de sokkal egyszerűbb és praktikusabb volt, hogy amikor kérdésem volt jött a válasz s nem kellett időt töltsek keresgélésekkel, érdeklődéssel. Másrészt bíztam a tapasztalatában és a hitelességében: ez erőt adott, mert tudtam mit beszél, rámertem bízni magam és meghallgattam a tanácsait. HA nem így lett volna, akkor nem sokat ért volt az egész jelenléte és támasza. Bár a nőgyógyászomban is bíztam, de mivel egy nagyon foglalt és igénybe vett orvos volt, akihez nehezen lehetett eljutni, valahol Kinga ellensúlyozta ezt, mert vele mindent megbeszélhettem.  Kinga kompenzálta valamelyest a férjem szerepét is, tudom ez furán hangzik de mivel még van egy totyogó gyerekünk, az ő figyelme az utolsó pillanatokban teljesen a gyerekre irányult akkor is, tehát nem tudott 100%-osan velem jelen lenni, mikor be is indult a szülés, nem költöttem fel, hagytam pihenni, mert tudtam hogy lehet hosszú éjszaka vagy napok következnek. A konkrét szülési folyamatban is nagyon fontos szerepe volt, mert mindvégig mellettem volt, s minden szavával gesztusával a jelenben tarott engemet is: bátorított, csak  és kizárólag pozitív szuggesztiói voltak, semmi negatív  el nem hangzott, éreztem hogy pontosan tudja mit történik, pontosan tudja mit kell mondania és teljes mértékben BÍZIK bennem és abban, hogy képes vagyok rá és minden jól lesz!  Egy percig sem vesztette el a figyelmét, türelmét, jelenlétét. Azt hiszem ez tetszett a legjobban, mert nem akárki képes jelen lenni órákon keresztül pszichikailag 100%-san. Arról ne is beszéljek, hogy szinte délig mellettem ült a korházban, addig amíg igényeltem, visszajött látogatóba stb. Szóval messze meghaladta a feladatkörét és nem ért véget azzal, hogy megszültem a gyerekemet.  Igazi dúla! J

Köszi Kinga még egyszer és még számtalanszor.  Ezzel a szülésélménnyel beépültél a családi élettörténetünkbe   : )))).

Amiket hasznosnak találtam a ráhangolódás során:

• Romániai VBAC-s facebook csoportban rengeteg élménybeszámoló olvasása: ebből sok erőt és bátorságot merítettem.  Hihetetlen országszerte hány nő vágyik a császár utáni természetes szülésre és mit meg nem tesznek ezért. Le a kalappal az összes előtt! (itt egyébként megtalálható részletesebben is a VBAC-s szülésélményem)
• Specifikus gyakorlatok, tornagyakorlatok, meditáció
• Beszélgetés és kapcsolattartás olyan anyukával aki szintén császár utáni természetes szülésre készült, vagy már szült
• A nőgyógyászom: hát én ezt most is nagyon fontos részének tartom az egész folyamatnak. Első legfontosabb lépés! Találj egy olyan nőgyógyászt aki ha nem is 100%-san de 99%-ban támogat téged ebben a folyamatban. Nálam amikor az utolsó métereken szóba jött ismét a császár én már nem is mentem el a legutolsó konzultációra: eldöntöttem, hogy én ha még megyek akkor már csak szülni megyek! És ezt így kerek – perec eltudtam mondani a nőgyógyászomnak. Elnézést kértem s mondtam nem megyek, majd csak ha beindul a szülés vagy ha gond van.
• A társ akinek semmi kételye nincs benned és abban, hogy valóban képes vagy erre amennyiben ez rajtad múlik s nem más tényezőkön (biológiai).
• Hazudtam! Ez nem tanács :D!!! fogalmazhatok cifrábban, mismásoltam, füllentettem, nem mondtam az igazat, eltereltem a témát, de ha őszinte akarok lenni akkor igen, hazudtam…  Na és itt jön az a téma, ami számomra szintén fontos volt. Mit mondok a környezetemnek, a családomnak a közeli barátoknak? Semmit. De hogyan, mert folyamatosan kérdezősködnek: Mikor fogsz szülni? Mikorra vagy kiírva? Mi a terminus? Kinél vagy? Kivel fogsz szülni? Miért nála? Tényleg? Miért nem mész vissza a másikhoz? Miért adsz ki annyi pénzt? Akkor biztos ez is császár lesz ugye? Na mikorra lesz? Mikorra programáltak? Még nem programáltak? Hát miért? Akkor mennyi van még ameddig szülsz? MIÉRT mindez? Mert azt tapasztaltam, hogy mindenki kételkedik (tisztelet a kivételnek), mindenki rizikósnak tartja (mert nyilván sokan nem rendelkeznek elegendő információval ilyen szempontból és a köztudatban az él, hogy császár után nem igen szülnek természetesen) és többnyire negatív impulzusok jönnek felém: kételyek, kiváncsiskodás és várakozás. Na pont erre nincs szükség egy ilyen helyzetben, legalábbis nekem pont nem erre volt szükségem. Ezért próbáltam kigondolni forgatókönyveket, miket mondok ha rákérdeznek: eltereltem a témát, felületes válaszokat adtam, a kiírt terminusról nem mondtam igazat, azt mondtam, hogy majd majd, február vége fele-hozzátettem még két bő hetet, majd meglátom hogy szülök, honnan tudjtam hogyan fogok szülni? De tényleg? Honnan? Annyi minden történhet. Kivel fogok szülni? Hát ezt sem tudom, meglátjuk mikor szülnöm kell, van nőgyógyászom persze, de kitudja lehet épp ügyeletes lesz (így is volt). No ez a része sem volt könnyű, hogy a lelkiismeretem is tiszta maradjon, s ne keljen folyamatosan magyarázkodni és részletekbe belemenni. Ugyhogy így utólag elnézést, de másodjára sem csinálnám másként.
• Könyvajánló Michel Odent: Császármetszés  (Cezariana – Care este viitorul unei umanități născute prin cezariană-román nyelven). Ez egy orvos, sebész, nőgyógyász által írott könyv ami statisztikai adatokat is közöl a császáros szüléssel kapcsolatosan, egy kis történelmet, hogy honnan hova jutott ez a fajta beavatkozás. Kitér a VBAC-ra is. Nagyon reálisan kezeli a témát és ez nekem nagyon tetszett. Nem elfogult, semmilyen párti, inkább tényeket közöl.

Megjegyzés: meggyőződésem, hogy minden szülésélmény egyedi és egy sajátos út amelyhez a mankókat mindenki saját maga kell megtalálja, külső-belső erőforrásokkal.

Ami nekem segített az nem biztos neked is segíteni fog, ami nekem támasz volt nem biztos, hogy neked is támaszt jelent, ha nekem bevált egy nőgyógyász nem biztos, hogy neked is befog válni, ha számomra alapvető fontosságú volt, hogy a dúla mellettem üljön végig és fogja a kezem nem biztos, hogy neked is erre lesz szükséged, lehet neked arra lesz szükséged, hogy egy idegen fogja a kezed, vagy az élettársad, vagy egyáltalán senki se nyúljon hozzád, mert aztán….

Török Melinda