Hogy kerek legyen a történet, le kell írnom, hogy amikor én születtem második gyerekként császármetszéssel, a műtét során édesanyám életét veszítette. Az orvosi papíron tüdőembólia volt feltűntetve, de igazából senki nem tudja biztosan, mi történhetett…

Első kislányunk, Abigél 2019. augusztusában született. Már az első várandósságom alatt nagyon készültem a természetes szülésre, de végül az orvos türelmetlensége miatt császármetszésre került sor. 

Szülés után néhány nappal bejelentkeztem a VBAC (Vaginal Birth After Cesarean=császár utáni természetes szülés) csoportba ,és néha olvastam szülés történeteket…

 Kilenc hónapos volt a lányom, amikor úgy éreztük, hogy szeretnénk még egy kisbabát. Jelentkeztem még két román VBAC csoportba, is és elkezdődött az aktív készülődésem. 

Abigél két éves volt, mikor megfogant Blanka. 

Akkor már többször olvastam a nagyváradi Euclid klinikáról gyönyörű szülés történeteket, sok VBAC-t is. Nagyon hamar eldöntöttük, hogy mi is itt szeretnénk világra hozni a kisbabánkat. 

Várandósságom alatt csak azokkal az emberekkel beszélgettem bővebben a szülés tervemről, akikről éreztem, hogy támogatnak, és hisznek bennem és a természetes szülésben. Elolvastam Ina May: Útmutató a szüléshez című könyvet, a Panarom szüléskártyákból minden nap kitettem 1-2 újat, sokat nézegettem őket. Szerencsére könnyű, szép babavárós időszak volt. Januártól nem jártam dolgozni, hogy a lányommal a lehető legtöbb minőségi időt töltsek, mielőtt megszületik a pici. 

Február elején elmentünk megismerkedni Laczikó Szidónia doktornővel Nagyváradra. Elmeséltem neki a saját születéstörténetemet és az első kislányom szüléstörténetét is. Beszéltem a félelmeimről, és már azon az első vizsgálaton akkora pozitív erőt éreztem benne, hogy tudtam, jó helyen vagyunk. Akkor megbeszéltük, hogy a 37. héten felköltözünk Nagyváradra. Április 24-én, vasárnap érkeztünk meg. 

Az előtte lévő napokban kezdtem el azon gondolkodni, hogy ha olyankor indul el a szülés, amikor Abigél alszik, akkor jó lenne egy kísérő, akivel elmegyek a kórházba. Eldöntöttem, hogy dúlát fogok keresni. Hét elején írtam is Orsinak, és megbeszéltük, hogy a születés hetén szombaton találkozunk, és beszélgetünk egyet. Vártam a szombati napot, hiszen több előadásra is szerettem volna elmenni, többek között a doktornőm a vízben vajúdásról és szülésről tartott előadást, valamint volt egy kismama relaxáció és egy szakrális körtánc. Az előadások nagyon jók voltak, feltöltődtem pozitív energiákkal, és megnyugodtam, hogy Orsival is megegyeztünk. Akkor éreztem először, hogy most már teljesen felkészültünk Blanka fogadására. 

Vasárnap délelőtt tervezgettük a napi programot… nekem egy ideje néhány mozdulatnál elég erősen fájt a derekam, gondoltam átmozgatom egy kicsit, és elkezdtem csinálni néhány guggolást az ajtónál. Akkor odajött Abigél, hogy ő is akar tornászni, de mivel nem érte fel a kilincset, megfogtuk egymás kezét, és úgy guggoltunk még vagy kettőt, és a harmadiknál egy pukkanás… elkezdett folyni a magzatvíz a lábamon. Ez 11 órakor volt.

Nagyon meglepődtem, egyből telefonáltam a dúlámnak, és megbeszéltük, hogy amikor úgy érzem, akkor indul hozzánk. Felhívtam a doktornőt is telefonon, és ő azt mondta, hogy addig amíg legalább tíz percenként nem lesznek fájások, addig maradjak otthon, pihenjek, csináljam, ami jól esik. Lassan elkezdtek jönni a fájások is…

A férjem nagyon izgatott és feszült lett, ez engem akadályozott, így megbeszéltünk néhány technikai dolgot, és megkértem, hogy menjenek el otthonról Abigéllel ,és hívtam Orsit.

Egy után érkezett meg, és ahogy ideért, teljesen elengedtem magam, nagyon gyorsan kezdtek rendszereződni a fájások, kicsit beszélgettünk, ettem pár falatot, aztán tusoltam egyet, betettem még pár dolgot a táskámba, és kettő után már úgy éreztem, el akarok indulni a kórházba. 

Mikor megérkeztünk az ügyeletes orvosnő megvizsgált, négy cm tágulás volt. Beküldtek Orsival a vajúdóba, azt mondták a doktornő majd akkor jön, amikor toló fájásaim kezdenek lenni, addig használhatunk bármit. Voltak illóolajak, gyertya, ágy, szülőszék, bordásfal, kendő, labdák, matrac és medence. Egy ideig sétálgattam,a fájásoknál kapaszkodtam a bordásfalba, ringatóztam, Orsi tartotta a derekamat, masszírozott, próbáltam a labdát is. Elég gyorsan sűrűsödtek, erősödtek a fájások, megkértem, hogy töltsék fel a medencét.

Ahogy a derekamat körülölelte a forró víz, megtartott és ellazított, csodálatos volt. Közben Orsi a lábaimat és a homlokamat hideg vízzel borogatta, mert borzalmasan melegem volt, de mégsem kívántam hűvösebb vizet. Behunytam a szemem, és elképzeltem, ahogy nyílik a méhszájam, mint egy virág, locsolgattam a pocakomat, és hívtam lefele Blankát. 

Egy idő után éreztem, hogy ki akarok szállni egy kicsit, kimentem a vécére, és hirtelen olyan erős fájásaim lettek, hogy megijedtem. Erős székelési ingerem lett, de ahogy leültem a vécére, rettenetesen fájt. Akkor még nem realizáltam, hogy ennyire rövid idő alatt eljutottam a kitoláshoz, és akkor már képtelen voltam átlélegezni a fájásokat, elég hangosan jajgattam. Orsi nyugtatott és mondta, hogy minden teljesen rendben van, elérkeztünk a kitoláshoz, már hívták a doktornőt. Már nem volt kedvem visszamenni a vízbe, próbáltam kapaszkodni a bordásfalba, kendőbe. 

Megérkezett a doktornő, megvizsgált és nyugodt mosollyal közölte, hogy minden rendben, nemsokára szülni fogok.   Hihetetlen boldogság járt át. Visszamentünk a vajúdóba, kezdtek ritkábban jönni a fájások, és előjött a vizelési ingerem, de nem tudtam volna kiengedni. Akkor kicsit megijedtem, hogy ismét ugyanaz a helyzet, mint az előző szülésnél. A szülőszéken ültem, és a doktornő velem szemben a földön. Rátette a kezét a lábamra, rám nézett és azt mondta:- Eszter, ez teljesen természetes, mindenki ugyanezt érzi, hiszen a baba feje pont a vízholyag mellett van. Higgye el, ha feltenném a katétert, úgyis ugyanazt érezné, és már annyira közel van a baba, hogy helye sem lenne a katéternek. Eszter, ez nem ugyanaz a szülés, ami volt, koncentráljunk ide, mert ez a baba mindjárt megszületik. Az a határozott kedvesség, amivel ezt elmondta ,teljesen kizökkentett, és elmúlt mindenféle vizelési inger.   

Felmásztam az ágyra, fél oldalt, lábam között a labdával toltam egy ideig egyik majd a másik oldalamon. A doktornő, egy bába és a dúlám végig mondták milyen ügyesen csinálom, és mennyire erős vagyok. Kérdezte a doktornő, hogy szeretném-e megpróbálni a hátamon is. Ott az ágyon megfordultam két oldalról segítettek, tartották a lábam, amikor jött a fájás, és hihetetlen módon ebben a pozícióban éreztem meg, hogy hogyan tudok a leghatékonyabban tolni. Szólt a doktornő, hogy már látszik egy pici fejbúb, úgy bújik kifele, mint egy kicsi hóvirág. Ez engem annyira vitt előre, hogy már vártam a következő fájásokat. Éreztem, ahogy nyílok, jön a baba, majd húzódik vissza. Közben Orsi mondta a fülembe, hogy menyire vigyáz rám Blanka, mert csak milliméterről milliméterre halad, hogy kímélje a gátamat. 

Egyszer csak éreztem, hogy már nem csúszik vissza teljesen, lenyúltam, és éreztem a kis meleg, nedves fejecskéjét. Ez hatalmas erőt adott. A következő fájásnál éreztem a tűzgyűrűt, utána a végső erőmet összeszedtem, azt éreztem, mintha egy pillanatra kilépnék a testemből, és akkor kicsusszant Blanka, 7 óra 10 perckor. Egyből rám tették, betakarták, én pedig egyszerre remegtem, sírtam, kacagtam, és csak azt hajtogattam: Köszönöm, köszönöm, köszönöm !

Leírhatatlan eufóriát éreztem. Öleltem, pusziltam a kis magzatmázas testét, ő pedig szuszakolt a mellkasomon, és vártuk, hogy múljon el a köldökzsinór pulzálása, szülessen meg a méhlepény. Kb 20-30 percet feküdtünk így, rajtam megnézte Blankát a neonatológus, szépen lassan kezdtek visszatérni a fájások, és kijött a lepény is. Mikor már teljesen megszűnt a pulzálás, én vágtam el a köldökzsinórt. 

Ezután átmentünk a vizsgáló asztalra, amíg a hegemet megnézte a doktornő, és kaptam három öltést, mert picit belül repedtem, addig mellettem megmérték Blankát. 

Ezután megvizsgálhattam a méhlepényt, ami valóban olyan, mint egy életfa, a köldökzsinór a törzse és az erezete a fa koronája. Az egyetlen olyan szervünk, ami nem velünk születik és ahogy elvégezte a feladatát, távozik a testünkből. Csodálatos.

Közben megérkezett a férjem Abigéllel. Blankával az ölemben visszamentünk a vajúdóba, lefeküdtem az ágyra, és négyesben töltöttünk körülbelül egy órát. 

2022. május elsején a leggyönyörűbb anyák napi ajándékot kaptam. Soha nem gondoltam, hogy az országban tényleg létezik ilyen szülészet, ahol ennyire támogatóak, türelmesek. Egy csodát éltünk át, számomra még mindig felfoghatatlan. 

Eszter