Második baba születése – Karácsonykor – dúla szemszögéből

Adél szüléstörténete

Adéllal Krisztánál (várandóstornán) találkoztunk. Éppen relaxációra jött a Lothusba.  Hirtelen ráköszöntem, mintha nagyon rég ismernénk egymást. Én szentül meg voltam győződve, hogy ő is egyből megismer. Aztán nem így volt. Ő nem tudta, hova tegyen engem, de nagyon lazán reagálta le az ügyet. Mosolygós, közvetlen volt. Ez tetszett benne.

Aztán újból találkoztunk várandós napon, ahol kerek perec megmondta, hogy ő azért van ott, mert két dolog érdekli, hogy engem jobban megismerjen és hogy kik azok a dúlák és mit is csinálnak ők. Elmondtam és felkért dúlájának. Második babáját várta.

Aztán járt hozzám kismamamasszázsra is. Egyre közelebb kerültünk, mivl ő nagyon közvetlen volt, én is könyebben megnyíltam. Sokat mesélt magáról, családjáról. Rájöttünk, hogy több közös kendvenc és vonás is van: rock zene, Erős Zsolt és ahogy az életről gondolkodunk.

Karácsonyra volt kiírva. Egyszer említette, hogy ő engem nem akar karácsonykor zavarni. Meglepődtem, mert én már letisztáztam ezt magamban és a családommal, de azt mondta, hogy ő eldöntötte, hogy nem hív. Megkértem, hogy egyezzünk meg abban, hogy 9-12  között nem hív, mert nálunk akkor van az angyaljárás, de mondtam, hogy sztm. még akkor is hívhat, mert megbeszéltem a családdal…

Karácsonykor éppen hazaértünk a nagyszülőktől, lefektettem a gyerekeket, gondoltam elkezdem díszíteni a fát, hogy másnap reggel hozzánk is megérkezzen az angyalka. Leültem a kanapéra 0:03-kor. 0:05 kor csengett a telefon. Adél hívott és mondta, hogy 9:03 perctől vannak összehúzódásai. Csak néztem magam elé nagy szemekkel. Ez nem lehet igaz…gondoltam. Vajon miért nem hívott?

Mondta, hogy nem teljesen rendszeresek. Mondtam, hogy nézze meg mi történik,ja ledől vagy lezuhanyzik, és hívjon vissza, de én akkor megyek ki amikor ő mondja. Nagyon izgatott lettemJ

Elővettem a táskám és vártam , hogy hívjon. Közben feldíszítettem a fát. Meglett a fa, jó hamar…kicsit ledőltem. Kb. 15 percet, és hívott. Mondta, hogy indulhatok. Felkeltem az ágyból, de forgott a világ körülöttem. Nagyon rosszul voltam. (gondolom a sok karácsonyi menütől). Tudtam, hogy így nem mehetek. Megíttam egy nagy pohár szodabikarbonatos vizet, és megkönyebbűltem. Helyrejöttem. Közben a férjem teát készített. Betette egy tiszta új kulacsba…Hívtam egy taxit, és elindultam. Kicsit eltévedtem,mert egy falu végén az erdő alatt laknak,  de aztán felhívtam őket, és eligazítottak. Megérkeztem. Vajúdott, amikor beléptem, hallottam, hogy éppen egy kontrakciója lesz. Megnéztem Emit (a kilánya) a másik szobában. Nagyon édesen aludt. Bementem a nappaliba. Nagyon szülés hangulat volt. Csendes, meghitt légkör. A karácsonyfán égtek a fényes égők, a the Corrs koncertezett a laptopon, érkezett Zalán baba. Ünnep volt. Adél közben éppen egy összehúzódással küzdött meg. Mondta nekem, hogy egyszer elől, egyszer meg hátul érzi a kontrakciókat. Amit hátul érzett, jobban bírta. Elkezdtem dörzsölni a hátát. Dörzsöltem, ott hajolt meg, ahol éppen utolérte a fájás. Előredőlt. Néha a kanapéra, aztán a párkányra majd a labdára. Ez így ment egy ideig. Meg akartam masszírozni a lábát, és amint feltette a lábát a labdára érezte, hogy elöntötte a magzatvíz. Elment a wc-re…pisilt közben, és megszagolta a bugyiját. Lórinak is odaadta, hogy szagolja meg. Ugye olyan szaga van, mint a spermának? –kérdezte. Közben csordogált a magzatvíz, mintha pisilt volna. Mondta, hogy menjünk be…közben vajúdott, egyre nehezebben bírta. Megkérte Lórit, hogy készítse Emit. Én közben töltöttem tejet Eminek a cumiba. Ekkor hírtelen előredőlt, mert jött egy keményebb összehúzódása, ami előlről volt. Ahogy vége lett, felöltözött. Próbálta hívni az orvost, de nem vette fel. Közben Emi megébredt, bement hozzá, hogy megnyugtassa, de már nem tudott teljsen rá figyelni, az összehúzódások nagyon gyakoriak voltak. 3 percenként jöttek. Én összepakoltam a táskám, forraltam vizet a tömlőbe és kértem, hogy hozzanak pár tiszta törülközőt, mert számítottam arra, hogy a baba  a kocsiban is megszülethet. Kimentünk a házból, beültünk a kocsiba. Kicsi Emi csendesen ült a székében. Adél hátra akart ülni Emi mellé. Én előre ültem. Ahogy beültünk , Adél azonnal négykézlábra ereszkedett és éppen akkor lepte meg egy nagyon gyors és intenzív fájdalom. Elindultunk. Én hátra is hajoltam, és elkezdtem dörzsölni a hátát. A tömlőt is odatettem, a kabátja fel, majd alája. Jó volt neki, megkérdeztem. Nagyon meleg volt az autóban. Lóri felhúzta a fűtést. Emike csak nézett, kicsit megijedt egyszer, amikor Adél nagyobbat sóhajtott és kiabált. Már nagyon vajúdott, átmeneti szakaszban volt. Állatiasan viselkedett, ahogy a nők ilyenkor szoktak. Jól csinálta. Tudtam, hogy a baba nagyon közel van. Többször is rászolt Lórira, hogy álljon meg. Mindig megálltunk, amikor összehúzódásai voltak, mert nem bírta másképp…így is nehezen viselte. Kiabált , nyőgött, sóhajtott, kárumkodott, szidta Lórit. Volt, hogy nagyon halkan mondott valamit, azt én tolmácsoltam Lórinak. Látszott rajta, hogy nagyon máshol van, hogy elmélyült. Egyszer csak könyörögve mondta, hogy nem mehetünk tovább, álljunk meg. Nem bírja, kész…vége van. Lóri nem tudta, hgy mit csináljon…engedelmesen hallgatott rá. Megállt, kiszállt. Adél mondta, hogy ő most ki akar szállni az autóból. Lóri kinyitotta az ajtót. A borháncson voltunk, a mező közepén éjjel 3 óra körül. Mondta Lórinak, hogy vegye ki, fogja meg a derekát, és vegye ki. Lóri megfogta, de nem a derekát, ezért rákiálltott. Nem tudott kiszállni…kicsit mégis megpróbált megállni, de sehogy sem volt már jó neki. Én már láttam, ahogy ott fog megszülni. Egy dologtól féltem, hogy túl hideg van és nincs sok hely az autóban, hogy ki tudja nyomni a babát. Kényelmetlen volt neki. Visszamászott, és mondta, hogy menjünk. Újból és újból új erőt kapott. Én közben folyton mondtam neki, hogy erős és bátor és képes rá, és hogy nagyon ügyesen csinálja. Mondtam neki, hogy meg tudja csinálni. Közben ő még néha megsimogatta Emit is. Emi nem tudta, hogy mi történik. Próbáltam simogatni őt is. Közben én is szédültem, mert háttal voltam a menetiránynak., elfogott a hányinger, de próbáltam tartani magam. Közben levettük a kabátokat, sálakat, fűtést letekertük, és lehúztuk az ablakot. Több levegő volt. A tömlőt már nem tettem a derekához, csak simogattam, és bátorítottam. Néha a kezét fogtam. Amikor kezdtünk beérkezni a Györgyfalvi negyedbe elkezdtek tanakodni, hogy mi legyen Emivel, mert eredetileg szerették volna leadni a nagymamához. Én próbáltam javasolni, hogy szerintem erre nincs idő, menjünk a kórházba, oda jöjjön a nagymama. Valaki kérdezte, hogy jó, erre Emi határozottan kijelentette, hogy „jó”. Nagyon édes volt. Mentünk tovább a Györgyfalvi negyedben és felfigyeltem, hogy a rádióban az AC/DC ment. Emlékeztem, hogy mondta Adél, hogy ő rockzenére akar szülni. Sikerült nekiJ

Már egyik kontrakció a másik után volt. Lihegve lélegzett…kiabált, nem tudta, hogy mit csináljon, nagyon más tudatállapotba került. Amikor a Cipariu térhez értünk, mondta, hogy nem ismeri fel a várost. Nem tudja, hogy hol vagyunk. Kevés autó volt az utcákon hajnalban..pár taxi járt. Határozottan mondtam Lórinak, hogy ne álljon meg a pirosnál. Erre most nincs idő. A Mátyás mentünk keresztül , amikor mondta , hogy kell székeljen. Mélylevegőt vettem. Tudtam, hogy a baba ott van, tudtam, hogy teljes a tágulás, és pár perc múlva kibújhat. Lórinak szóltam, hogy nyomja keményebben a gázt. Előztünk ki minden autót. Közben nyugtattam, hogy minden rendben van. „Még egy kicsi és meg is érkeztünk, ott vagyunk.” Közben folyton simogattam a csípőjét és a keresztcsontját és beszéltem Zalánnal, hogy várja meg, míg megérkezünk. Adél remegett, rázta a hideg. Bevettük a kanyart a Mócok útján. Simogattam a haját és mondtam, hogy nagyon ügyes. Amikor megérkeztünk, mondtam, hogy megjöttünk. Mindig értesítettem a fejleményekről. Szóltam Lórinak, hogy ő vegye ki Adélt, én kiszálltam  és gyorsan csengettem a kórházban. Jött is a portás. Kérdezte, hogy „Mergeti jos?” Határozottan mondtam, hogy „Nu”. Kértem, hogy nyissa ki a liftet. Ahogy kinyílt az ajtó, belépett és négykézlábra ereszkedett. Nem bírta már: „Nem tudok felállni”- mondta sírva és remegve. Aztán mégiscsak erőt kapott, és rám támaszkodva bekísértem a szülőszobába. Kinyítottam az ajtót, és kiabáltam, hogy „haideti repede-naste o doamna”. Azok meg meglepődve kijöttek és „Ce…acuma veniti?-de unde, cum, de ce acuma?” . Levettem a csizmám, megkértek, hogy várjak kint. A folyósóra mentem ott a vajúdóban, és hallottam, amint a bába mondja , hogy 9.5 cm a tágulás. Gyorsan futottam le, mert Lóri lent maradt Emivel. Összefutottunk a folyosón az alagsorban. Gyorsan átvettem Emit az ölembe, akkor életemben először. Nagyon csendben volt. Mondtam Lórinak, hogy menjen fel gyorsan, mert tudtam, hogy Adél azt szeretné, hogy apás szülés legyen. Közben kerestem az Adél személyiét, mert nem utalták még be. Nem találtam sehol. A másik táskájában maradt, amit magával vitt a szülőszobára. Közben megjött a nagymama. Meglátta a kislányt az ölemben, és mondta, hogy az az övéJ. Átadtam neki Emikét, és én is futottam fel. Lóri ott volt a folyosón. Mondta, hogy volt bent, de kitették, mert jött az éjszakás orvosnő fentről. Mondtam Lórinak, hogy ne foglalkozzon velük. Le akart menni, hogy hozza fel a csereruhákat, de meghallottam Adél tolófájásos nyögéseit. Mondtam Lórinak, hogy erre most nincs idő,  vegye le a csizmáját, menjen be és balra van egy szekrény, azon lesznek valami zöld köpenyek, vegyen le egyet onnan. Hallottam, hogy Adél szül. Gyorsan gézt nedvesítettem + glükozt készítettem elő és beküldtem vele Lórit. Pár perc múlva már hozták is ki a babát.  Megcsodáltam és gyorsan Lóri kezébe adtam a nedves rongyot és a glükozt. A bába nagyon kedves volt. Behívott. Mondta, hogy én is mehetek.

Bementem…gratuláltam AdélnakJ Nagyot mosolyogtunk mind a ketten. Megkönnyebbült. Elkezdtem masszírozni a hasát. Mondta, hogy jobb lenne valami olajjal. Elő is vettem a zsebemből. Ezen jót nevetett…mondta, hogy olyan vagyok, mint Marry Poppins.  Nagyon jól érezte magát. Eufórikus állapotban volt. Beszélt, kacagott, fáradt volt, de teli energiával. Mondta is, hogy olyan boldog és nagyon másképp érzi magát , mint az első szülése után.

Én is így éreztem magam. Boldog voltam. Egy belső, mély örömet éreztem, ilyenkor megnyílik valami a lelkemben és a mosoly végig ott van az arcomon, lehet nem látszik, de érzem magamban azt, hogy jó helyen vagyok, valami csodálatos dolog történt éppen. Kb. 1,5 órát dörzsöltem a hasát, közben alig várta, hogy hozzák már fel Zalánt és ezt többször el is mondta. Mondták, hogy csak akkor , ha pisilt. Gyorsan pisilt, és lement a babához. Meg akarta szoptatni. Lóri és a bába is lekísérték. Már kábé 6 óra volt. Ott lent megszoptatta. Mondták neki, hogy most már jó lenne pihenni, de ő nem hagyta magát. Kérte a babát maga mellé. Azt mondta, ha a baba a Kilimandzsáró tetején lenne, akkor is elmenne érte. Közben átvitték egy szalonba és 15 perc múlva felhozták Zalánt. Ott még kacagtunk, ittunk teát, selfiztünk és csodáltuk Zalánt. Ezek után elbúcsúztam tőlük. Adél azt mondta. „Na, te most menj haza. Majd én hazamegyek és 1 év múlva újból szülünk egyet együttJ”. Hazaértem. Nagy csend volt. Éreztem a testemben a nagy fáradtságot, de nagyon boldog voltam.

Olyan kerek egésznek éltem meg magam, a napot, mindent.  Fél kilenc volt. Ledőltem. Tudtam, hogy hamarosan ébrednek a gyerekek. 9 kor átjött Anna, a nagyobbik lányom és félve odabújt hozzám…mondta, hogy szerinte megjött az angyalka, nézzük meg…És tényleg, „megjött”. Köszönöm nektek ezt a szép élményt. Puszillak… és várom a következő találkozásunkat.

Kinga (MamaDoula)