Interjú Dr. Bálint Balázs szülész-nőgyógyász szakorvossal: Császármetszés utáni természetes szülés (VBAC)

Sz. K. Mikor döntötte el, hogy szülész/nőgyógyász lesz?

B. B. 2 éves lehettem, amikor egy alkalommal „diagnosztizáltam”, hogy a disznónak elfolyt a magzatvize. Valószínűleg ekkor. De valószínűleg legalább ennyit nyomott a latban, hogy édesapám is szülész, akitől sokat hallottunk arról, hogy egy-egy baba megszületett.

Tudom, hogy Önök a természetes szülés mellett teszik le voksukat. Mi az, amitől Ön ennyire hisz ebben a folyamatban?

Az, hogy működik. Édesapám már pályaválasztásom hajnalán is ezzel foglalkozott, így én ebbe nőttem bele. Számomra mindez természetes. És, mivel nem kételkedtem sosem abban, hogy az ember a természet része, így a nő is az, tehát tud szülni, sosem tartottam attól, hogy ez esetleg nincs így. Ha pedig az ember hagyja az anyákat szülni és kiderül, hogy az tényleg jól működik, akkor miért kellene másként gondolkodnia?

Sok orvos fél a malpraxistól. Hogy lehet, hogy Ön nem szokott ezzel érvelni, ha mondjuk valaki VBAC-val szeretne próbálkozni? Mit gondol a VBAC-ról? Van-e veszélye, ha igen, mekkora?

Ha az ember elolvassa a nemzetközi statisztikákat, akkor kiderül, hogy a császármetszés után oly rettegett hegszétválásnak az esélye kb. ½%. A magyar törvények szerint pedig csak azokról az esetleges szövődményekről kellene felvilágosítást adnunk, aminek az esélye legalább 1%, azaz erről beszélni sem kellene! Vannak olyan kórképek, amelyeket – szerintem nagyon helyesen – nem is említünk az anyáknak, noha a valószínűségük magasabb, de mégis vállalni érdemes, ennek pedig igen nagy feneket kerítünk.
Mindez persze nem jelent azt, hogy a hegszétválás lehetősége nulla lenne, így mindenképpen beszélünk erről a várandósság alatt – nem is tehetünk mást, hiszen a csapból is ez folyik – de a dolgot a helyén kezeljük.

Kik azok, akik kipróbálhatják, kik azok, akiknek még Ön sem ajánlja és miért?

Vannak bizonyos szakmai javallatok erre nézve. Nem mindegy, hogy milyen műtéti technikával végezték a császármetszést korábban, az sem mindegy, hogy mi volt az ok akkor. Az utóbbival azonban óvatos vagyok, amióta megesett, hogy a korábbi műtét oka téraránytalanság volt, azaz a baba túl nagy volt az anyához képes, így a 3600g-os baba császárral született. A második, harmadik és negyedik baba nálam született, mindegyik jóval 4 kg felett volt…

Mit gondol, miért van az, hogy egyes országokban, mondjuk mint Romániában, az esetek több mint 90%-ban mindig azzal érvelnek egy VBAC esetében, hogy hegszétválás történhet? Mondjuk ez így is van, de miért ezt emelik ki, amikor igen ritka esetekben fordul elő (1% alatt?)

Azért mert az orvosok félnek ettől a lehetőségtől. Sajnos nem alaptalanul. A társadalom csak a tökéletest fogadja el manapság. Ha a szülés nem úgy történik, akkor szinte biztos, hogy az orvost beperlik, meghurcolják. Miért vállalnának rizikót az orvosok? Egyébként nincs ez másként Magyarországon sem.

Ön szerint melyek a VBAC előnyei?

Ezer oka van, melyeket felsorolni is nehéz. A legfontosabb a hüvelyi szülés megélése mind az anya, mind a baba számára. Ez nem mondom, hogy elengedhetetlenül, de mégis nagyon fontos mindkettőjük számára. A kötődés, a személyiség megfelelő kialakulása függ a szülés mikéntjétől, annak minőségétől. Az anya oldalán pedig a kompetencia visszaszerzése, a szülés képességének megélése a jutalom.
De, hogy egy teljesen testi okot is mondjak, a baba megszületése során a gáton levő anyai baktériumokkal kolonizálódik (azaz találkozik azokkal és össze is gyűjti azokat), melyek fontosak pl. a normális emésztés kialakulásához.
Ezek csak példák egy orvos részről. Javaslom azonban, hogy kérdezzen meg olyan anyákat, akik mindkét szülést átélték! Ők adják meg az igazi választ.
(A testvéremmel készült interjúban erről bővebben lehet olvasni – a szerk.)

Biztosan már sok ilyen szülést levezetett. Miben más egy ilyen szülés? Gondolok itt a folyamatra illetve az anyák lelkiállapotára. Nem utolsósorban az Ön és a segítő bába csapatmunkájára.

Semmiben sem más. Orvosi szemmel nyilván jár egy kicsit nagyobb figyelem, de a feladat ugyanaz mindenkinek. A jutalom is ugyanaz, annyival megtoldva, amit az előbb már említettem, azaz az „én is képes vagyok rá” érzés talán egy kicsit nagyobb.

Nem titok, hogy Ön jelen volt az ikertstvérem VBAC-nál. Ő maximálisan meg volt elégedve Önnel. Milyennek jellemezné magát szüléskor? Minden esetben türelmes? Mi serkenti önt arra, hogy ne avatkozzon be, ha nem szükséges?
A kérdésben némi utalást érzek a türelemre. Az nyilván kell. És megengedő, mert meg kell hagyni az anyáknak a lehetőséget arra, hogy megtalálják a saját útjukat. Nekem, illetve nekünk ezt kell segítenünk. És, hogy mi serkent erre, mi serkentene másra, ha minden rendben van?

Mit üzen az itteni szülész /nőgyógyászoknak, akikben valamilyen szinten meglenne a hajlandóság a VBAC-ra, de valami miatt mégsem vállalják. Hol van az a határ, ami miatt egy orvos bevállalja ezt a rizikót?

A rizikó ott van, hogy az orvos ellent merjen mondani a szokásoknak, a kollégáknak, a főnökeinek. A hegszétválás rizikója alacsony. Nem nulla, de alacsony. A CTG használata óta a császármetszések száma többszörösére nőtt. Nem annak használata a rizikós?

Rizikósabb a VBAC, mint egy sima császármetszés?

A mai fejlett technikai környezetben és orvosi ismeretek mellett a császármetszés sem jelent hatalmas rizikót, de azért jóval több a császár utáni szövődmény, mint a hegszétválás. Az kétségtelen tény viszont, hogy egy császár miatt sosem jelentenek fel senkit, illetve annak az orvosi szövődménye is valamivel enyhébb, hiszen a hegszétválással éppen az a baj, hogy ha bekövetkezik – ami ugyan nagyon ritkán történik meg –, az a babára nézve gyakran végzetes.

Mit üzen azoknak az anyáknak, akik megpróbálnák a VBAC-t?

Azt, hogy tegyék bátran. Bízzanak önmagukban, mert a szülés mindig az anyákon múlik első sorban.

Mikor indokolt a császármetszés (első szülésnél?)

Ritkán. Sokkal ritkábban, mint azt alkalmazzák. A WHO kb. 15%-ot fogad el, az e feletti érték nem jó, noha a világ legtöbb országában így van.

Szülésfelkészítőimen gyakran felmerül az alábbi kérdés: egy természetes szülésnél mikor indokolt oxytocin infúziót illetve epidurális érzéstelenítést adni?

Az oxytocin is megér egy külön interjút. Ez a szer hatalmas lehetőség, ha jókor alkalmazzuk és tévedés, ha rosszkor. A méhtevékenység renyhülését az anyai szervezet roborálásával (kalória- és folyadékbevitel), valamint pszichés támogatással és rengeteg türelemmel érdemes „kezelni”. Ennek sikertelensége esetén lehet az oxytocin tiszta szívvel alkalmazni. Magam is megteszem ezt, ha szükséges.
Epidurált én szinte soha nem használok. Szerintem extrém ritka az a helyzet, amikor szülészetileg is érdemes használni. Kétségtelen, hogy én könnyen beszélek, hiszen nem nekem fáj a szülés. Ugyanakkor egy kényelmi beavatkozás, illetve egy elkerülő mechanizmus, azaz a probléma áttolása, fel nem vállalása. Szerintem egy rossz anyai megküzdési stratégia orvosi támogatása.

Ahány anya annyi féle szülésélmény. Őnnek mi a szép szülésélmény? Mitől szép egy orvosnak egy szülés?

Kétségtelenül vannak olyan szülések, amikre magam is úgy gondolok vissza, hogy szép volt, míg vannak, amelyekre azt gondolom, hogy nem. Utóbbinál az az érzésem, hogy valami nem stimmelt, de nem mindig tudom, hogy mi az. A szép szülés viszont nem attól szép, hogy félhomály van, vagy halk zene szól, netán az anyának egy pisszenését sem lehet hallani, hanem attól, hogy az anya megtalálta a saját útját, amiben mi mindannyian segíteni tudtunk.