Dúlás szülés kórházban

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy várandós anyuka, aki elsőszülött gyermekét hordta a szíve alatt. Ez az anyuka történetesen én voltam. Kingát a várandósmasszázson ismertem meg, aztán hozzá jártunk szülésfelkészítőre a férjemmel. Az első pár alkalom után éreztem, hogy nagyon szeretném, ha ő támogatna a vajúdásom alatt és így is lett. Felkértem és ő elfogadta.

Az orvosom által meghatározott dátumon tudtam, hogy nem fogok szülni, én Február 26. át gondoltam a nagy napnak és valóban akkor kezdődött el a csodálatos utazása …

A vasárnapi ebéd után sétálni indultunk a férjemmel és egy barátunkkal. Nagyon jól esett a gyaloglás de az utolsó pár száz méteren enyhe fájdalmakat éreztem, amiknek örültem , mert tudtam, hogy eljött az idő. Este értesítettem Kingát, hogy készítheti a hókuszpókuszos táskáját de csak másnap megyünk be a kórházba ha addig bírom itthon. 27. én  délben találkoztunk és együtt mentünk a szülészetre. Miután megmutatták a vajúdó szobámat farkasehség tört rám. Az asszisztensnő kedvesen felajánlotta, hogy hoz ebédet nekem. Régen esett olyen jól leves. Ebéd után az orvosom azt javasolta, hogy próbáljak meg pihenni, erőt gyűjteni, mert szükségem lesz rá és milyen igaza volt.

Akkor szépen megkértem Kingát és a férjemet, hogy hagyjanak egyedül a szobában. Alvás helyett inkább pihentem, ami rám is fért. Miután visszahívtam őket, nagyon jó hangulatot varázsoltak , viccelődtek, kacaráztunk. Ahogy telt az idő a fájdalmaim egyre erősödtek és a humorérzékem rohamosan csökkenni kezdett. Idő közben műszakváltás történt, elköszönt a kedves asszisztensnő és egy fontoskodó vette át a helyét, aki kicsit sem volt szimpatikus. Sűrüsödtek a vizsgálgatások és a fájdalmaim is. A beutalásom elején kértem az orvosomat és az asszisztenseket, hogy ne adjanak semmiféle injekciót a beleeggyezésem nélkül. Kedvesen tájékoztattak, hogy fájni fog 😀  Az injekción kívül még volt pár dolog, amit kértem az orvosomtól, pl gátvédelem, stb. Ő beleegyezett mindenbe és be is tartotta a szavát. Már estefele járt az idő, amikor megkértem Kingát, hogy masszirozza a derekamat, elötte meg legyezett, amikor jöttek a fájdalmaim. Ez nagyon jól esett és enyhített a helyzeten de egy idő után már ez is idegesített. Hallottam, amikor valaki az orvosom után telefonált, tudtam, hogy közeledik a nagy pillanat, amit őszintén szólva már vártam. Amikor megérkezett, ő is megvizsgált és közölte, hogy még várni kell. Már a lélegzetvétel is fájt. A férjem látta, hogy egyre fáradtabb vagyok és kezd fogyni a türelmem. Kedvesen hívott, hogy mutatni akar valamit ami mosolyt csal az arcomra, hát az ajtó elött elő volt már készítve a kislányunk szekérkéje a plédecskével, akkor furcsa érzés villant át rajtam, hogy az a szekérke a mi lányunkat várja.

A vizsgálatok között egyre kevesebb idő telt el nekem meg egyre nagyobbak voltak a fájásaim, végül jelezték, hogy percek mulva szülni fogok. Úgy éreztem, hogy nem is hallok nem is látok tisztán egy kicsit mintha más tudatállapotba kerültem volna. Arra emlékszem, hogy az orvos mondta, hogy már a számon át lélegezzek, amikor tolok, mert nagy erőkifejtésre van szükségem. Emlékszem a hangomra és arra, hogy az orvos nyomni akarta a hasamat én pedig elnyomtam a kezét. Mintha a világ fájdalma vonult volna rajtam végig. Aztán a következő fájásnál megszületett Annácskánk  Az órára néztem ( velem szemben volt) és pontosan este 10 órát mutatott. Annácskát elvitték megmérni, öltöztetni és csak aztán adták a kezembe, amit késöbb sokáig   bántam, lekiismeret furdalásom volt miatta.  A  méhlepény megszülése után, kértem, hogy mutassák meg azt és megmutatták.

Amikor a kezemben tartottam Annácskát, mély megnyugvást éreztem, boldogsággal átitatva. Egy kicsit még élveztük a pillanatot, fényképet készítettünk. Annácskát felvitték az újszülött osztályra én még visszamentem a vajúdóba. Az antipatikus asszisztensnő surolni kezdte a hasam, ami a legkevésbé sem esett jól, aztán megnyugtattuk, hogy Kinga is tudja csinálni és inkább masszirozza ő. Miután befejezte a masszirozást meghozták a vacsorát, amit nem ettem meg.

Miután felkelhettem, Kinga segített mindenben, amit nem tudtam egyedül elvégezni. Számomra kimondhatatlanul nagy lelki és fizikai segítséget nyújtott azzal az Istentől kapott nemes egyszerüséggel és alázattal amire nekem akkor és ott szükségem volt.

Hála és köszönet érte.